Épp hullafáradtan, egész napos fapakolás után, tumbizok meg csetelek, erre Apám beállított, egy meglőtt őzzel, hogy nincs kedved kibelezni, meg megnyúzni, most legalább kiélheted magad címke alatt....

erre nekiálltam egy svájci bicskával, mert nincs rendes késünk, meg egy metsző ollóval, a garázsban őz karkaszt előállítani...

Én még nem cseréltem soha kereket kocsin...

Erre most cseréljük le a traktor 4 normálját, 4 művelő kerékre...

azt hiszem ezek után menni fog egy kocsi...

lazán mint a forma egyben...

kizárólag, munkaidőn kívül...

Ez vár reggel, amikor munkába megyek...

az irodám...

és ők, pedig a kedvenceim...

Én nem vagyok egy fontos ember, de azért... ha már én (mint senki, kisember) kellemetlenül érzem magam, hogy milyen kvalitású emberek képviselik az országot, akkor azért lehet, hogy valami kurva nagy gáz lehet a rendszerrel...

"Öreg" barátom, meglátja a gyűrűt a kezemen... viccesen felsóhajt...

- Hát a legjobbak is elhullanak.?!

finoman megnyugtattam...

- Egy telefon és feltámadunk, azt támadunk...

Azért néha előtör belőlem, hogy mennyire hiányzik.

el kell mondjam, hogy kurva jó melóm van.. tetszik, leköt, és jól fizet... ami meg különösen tetszik, hogy meg maradtam az elveimnél, és ismét egy jó embernek dolgozom...csak még egy dolog idegesít, hogy nem látom át teljesen egészben...

3 Km földúttal nyertem kb 30 km rövidítést... hát hülye leszek ezt nem kihasználni...

jó érzés, hiányba csapott át. A hiány némasága, pedig csendes megnyugvásba torkolt...

Ha Pesten jársz, vagy csak feljössz a Babhoz, bármikor jöhetsz hozzánk melózni...

Még a tél ellenére is... dél körül, már kidőlt mellőlem egy átlag felnőtt férfi...

Hogy tudta, hogy szeretem, hogy mennyire szeretem, és ez a dolog, ami majd ezek után, szépen átfonja az életem folyamát... és megölel és biztonságot ad.

Ketten három ellen, másfél órán keresztül...

aki focizott valaha az tudja, hogy most kb, hogy nézek ki...

és a végén mi nyertünk egy góllal...

Bementünk egy kis virágboltba, semmilyen vágott virág nem volt, csak egy fajta, amit Ő igazán szeretett...

életem legszebb sárgarózsáit kapta...

Édesanyámat elvitték a farkasok.

A környezetünk szociális nyomorából kifejlődött ez a kaszt. Ők váltig hiszik, hogy egy kutya megoldás mindenre, így nekik nem kell többet érintkezniük más emberi lénnyel, nem kell neki se párkapcsolat, se barát, se gyerek... csak a kutya...

Nekem is van kutyám, de azért az még is csak a kutyám, és nem az életem...

Már a héten kezdek apósnál.

Ami azt jelenti, hogy a hobbi marhászás mellett, bele tekinthetek a növény termesztés legkényesebb és persze a legjövedelmezőbb formájába a vetőmag előállításba.

Több előnye is lesz ennek, elsőként lesz pénzem, otthon lakom, lehet lesz egy szolgálati kocsim (egy jó öreg mondeó), meg megtanulok traktort vezetni...

hátránya pedig nyilvánvalóan a kötöttség, felelősség, és relatív távol kerülök a fővárostól, (Babtól, meg a papától)...

2 napja nincsenek fájdalmak, örülünk egy kicsit, jók a tapaszok...

ma végre meg lett a létszám.

tegnap lett szép öltöny, jegyzem 2bolt után...

végül és nem utolsó sorban, megszületett a közös döntés a gyűrűvel kapcsolatban.

Ami részemről egy hagyományos fényes domború sárga arany gyűrűvel kezdődött, olyan apáink félével...

Bibike eljegyzési ezüstgyűrű cirkóniával, majd egy matt lapos fehér arannyal indított...

A fehér és sárga arany közötti eltérés, csak a belecsalt palládium nevű platina származék mennyiségében van.

Erre lett nekem egy matt lapos titán gyűrűm a közepén 1mm homorú fehérarany csíkkal, míg Bab pedig egy csillogó lapos titán gyűrűt választott, aminek a közepén, ahol nekem a csík ott neki légüres tér van, de persze nem körben, hanem csak egy negyed körbe, (9 -től és 12-ig). A space egyik sarkán (12nél) egy méretesebb kör briliánssal, amolyan enterként...

Szóval semmi sem lett olyan mint ahogy indult, de kompromisszum az lett, és így lett mindenki elégedett...